12. fejezet-    Az élet kiszámíthatatlan

Tanya

Reggel arra keltem, hogy valaki csókolgatja a nyakam és az arcom. Tudtam ki az....legalább is sejtettem :)
-Kendall....ne már.-mondtam nevetve.
-Mit ne már?
-Tudom, hogy szeretsz, de reggel van ...úgyhogy fogd egy kicsit vissza magad.
-Én öltözök drágám.-mondta nevetve.
-Akkor meg ki......-de nem tudtam befejezni a mondatot, mert a csodálkozástól nem jött ki hang a számon.Egy kis kutya volt mellettem az ágyban és ő nyalogatta a nyakam, ami olyan volt mintha csókolgatták volna.-Hát ez az aranyos kis állat kié???
-James-é .Úgy hívják Fox és igazi kis bajkeverő.-mondta Kendall, majd megsimogatta Fox fejét.
-Nem kéne visszavinni Jamesnek???-kérdeztem.
-Nem .Csak ki kell neki nyitni az ajtót és vissza talál.-azzal Kendall kinyitotta az ajtót és Fox kisétált rajta.-Térjünk vissza az előző témához.Azt szeretnéd, hogy csókolgassam a nyakad?-kérdezte kaján mosollyal az arcán.
-Hát....nem is tudom.
-Gyere ide te. -ölelt meg, majd elkezdett csikizni.
-Ne ezt ne.... tudod , hogy csikis vagyok .-mondtam vihogva. Igen,sajnos a nevetésem inkább vihogás.
-Tudom....akkor van egy jobb ötletem.-mondat , majd elkezdte csókolgatni a nyakam, mint ahogy Fox csinálta.-Na ez jobb?
-Sokkal de....
-De mi ?-kérdezte csodálkozva.
-Tudod Fox jobban csinálta.-nevettem el magam.
-Oh igen ???-kérdezte nevetve, majd elkezdett újra csikizni.
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek.Sajnos túl hangosan nevettem , mert Carlos bejött ránk szólni .Upsz :)
-Hé! Nem lehetne halkabban?!
-De bocsi.-sütöttem le a szemem.
-Köszönöm.-mondta idegesen , aztán becsukta az ajtót maga mögött.
-Hát ennek meg mi baja van?-kérdezte a mellettem fekvő Kendall.
-Nem tudom , de nekem nagyon nem stimmel itt valami.Megyek és beszélek vele.-álltam fel az ágyról.
-Ne már !-rántott vissza a kezemnél fogva Kendall.
-Áuu! Ezt miért kellett.
-Bocsi nem akartalak bántani.Haragszol?-kérdezte kiskutya szemekkel.
-Nem.-mondtam majd egy csókot leheltem a szájára.
Gyorsan felöltöztem ,aztán átmentem Carlos szobájába.Mikor benyitottam csak annyit láttam , hogy nekem háttal ül a földön és ISZIK !!!
-Carlos...ezt ne.-vettem el tőle a boros üveget.Kimentem a fürdőszobába és kiöntöttem a maradék bort az üvegből.-Mi van veled Carlos?-guggoltam le mellé.
-Miért kellett kiöntened a borom?-kérdezte duzzogva , mint egy kis gyerek.
-Úristen....te totál részeg vagy.-ültem le mellé a földre.
-Igen és?! Mit érdekel az téged!Menj inkább vissza enyelegni a pasidhoz.-duzzogott tovább.
-Most ezt miért csinálod?-kezdtem ideges lenni.
-Miért? Miért?......Azért , mert....
-Mert mi?
-Mert szeretlek.-mondta ki nagy nehezen, majd hirtelen megcsókolt.Nagyon meglepett ezzel és csak néhány perc múlva tudtam rá reagálni.
-Carlos!-löktem el magamtól.-Ezt ne.
-De hát viszonoztad.
-Nem csak nem fogtam fel rögtön.-mondtam bizonytalanul.
-Tanya én tényleg szeretlek és....tudom , hogy valahol ott legbelül te is szeretsz.-mutatott a szívemre.
-Carlos..én...most..megyek.-mondtam , majd gyorsan felpattantam és kifutottam a szobából.
Egyenesen Trish szobájába tartottam.Mikor benyitottam még aludtak,de nem érdekelt.Odamentem az ágyhoz és addig ráztam szegényt amíg fel nem kelt.Addigra már teljesen ki voltam borulva és már az arcomon potyogtak a könnyek.
-Tanya te mit....-de nem tudta befejezni a mondatot, mert észre vette , hogy sírok.-Megyek.
Nem kellett semmit mondanom, mert már nagyon jól ismer és tudta mit kell ilyenkor csinálni.Kiugrott az ágyból, majd felkapott magára egy köntöst .Logan még mélyen aludt .Trish nem akarta felébreszteni ezért intett, hogy csöndben menjünk ki. Ki osontunk az ajtón , majd lementünk a kertbe.Ott végre elmondhattam neki mi bánt.
-És most nem tudom mit csináljak.-fejeztem be a történetemet.
-Kendallt szereted?-kérdezte.
-Ez így is van,de nem akarom megbántani szegény Carlost.
-És tényleg megcsókolt?-csodálkozott Trish.
-Igen és....először viszonoztam ....majd csak később löktem el magamtól.
-Na ne!Tanya szerintem.....mind kettő fiú bejön neked.
-Én is ezt érzem de....én Kendallt jobban szeretem.
-Tudom.-ölelt át.Még vagy egy fél órát ültünk kint a kertben, aztán bementünk.Szerencsére sikerült lenyugodnom.Mindenki a konyhában ült és reggelit evett. -Honnan szereztek ezek reggelit?- kérdeztem Trishtől,de ő se tudott rá választ adni.
-Ti csináltatok reggelit?-kérdeztem meg a fiúkat.
-Nem ....anyukád volt.-mondta James teli szájjal.
-Először is fúj! Másodszor pedig anya itt van ??? És mikor jött??
-Igen anyukád itt van Tanya és már vagy fél órája itt van .-mondta Logan.-Egyébként a konyhában van.-mondta csak úgy mellesleg.
     Befutottam a konyhába és rögtön anyával találtam magam szembe.Nagyon örültem neki, hogy itt van.Igaz két napja láttam, de nekem akkor is nagyon hiányzott.
-Anya!!!-ugrottam a nyakába.-Hát te,hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Gondoltam meglátogatlak...és ahogy a fiúkat elnézem jókor érkeztem.-mondja mosolyogva :)
-Te mindig jókor érkezel.Figyelj felöltözök aztán megreggelizek és felőlem mehetünk apához.
-Rendben, de előtte mondani akarok valamit .Légy szíves ülj le.
-Oké . Miről van szó ??
-Tudod , jelentkeztél abba a londoni zenetagozatos fősuliba.....
-Igen és ??!?!-kérdezem izgatottan, mert mindig is oda akartam menni tovább tanulni.
-FELVETTEK !!!!-mondta boldogan anya.
-ÁÁÁÁÁ!!!Ezt nem hiszem el! És melyik tagozatra ??-kérdeztem izgatottan.
-Most jön a legjobb....a zene írói szakra vagy valami ehhez hasonlóra.Ezt már nem tudom pontosan, de majd megkérdezzük a dolgokat ;)
-ÍÍÍÍÍ-sikítok boldogan.
-Mi a baj Tanya?-szaladnak be a srácok egyszerre .
-Nyugi fiúk semmi nincs csak......felvettek arra az egyetemre ahova menni akartam.-mondtam boldogan majd Kendall nyakába ugrotta.
-Ez nagyon állat kislány. Na és hol van ez az egyetem??-érdeklődött James.
-Hát Londonban.-ezután mondat után mindenki csöndben maradt. Először nem értettem miért-Most mi bajotok.....-de nem tudtam befejezni a mondatot, mert rájöttem mi a baja a többieknek.-London messze van...-mondtam csalódottan.Éreztem , hogy könnyek csorognak le az arcomon.Tudtam, hogy sírok, majd hirtelen elfutottam.A többiek néma suttogásba kezdtek és azt is tudtam,hogy mi a téma.Egyenesen a Kendallal közös szobába futottam.Ahogy beértem levetettem magam az ágyra és zokogtam...csak zokogtam és zokogtam , amíg meg nem hallottam, hogy valaki bejött az ajtón.
-Jól vagy Tanya?-kérdezte egy ismerős hang.Kedves és ismerős hang volt.
-Nem.-mondtam sírva és közben megfordultam .Kendall volt az.-Nem akarok itt hagyni mindent ....főleg,hogy...itt vagy te is.
-Én se szeretném, hogy elmenj, de..ez volt az álmod.Figyelj Tanya azt szeretném, hogy ...menj el londonba.
-De én...-kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.
-Figyelj rám.Tanya figyelj rám.-mondta határozottan és magabiztosan.-Ha elmész akkor is találkozunk majd.
-Hogyan ?-szipogtam.
-Hé!!! Popsztár vagyok, úgyhogy meglátogathatlak.-mondta mosolyogva.-És biztos van abban a suliban is szünet.
-Igazad van.-mondtam jobb kedvűen.
-Még szép , hogy igazam van.-nyomott egy puszit a számra.-Gyere menjünk le.-mondta , majd felállt az ágyról, megfogta a kezem és lementünk . Lefele menet azon gondolkodtam , hogy milyen lesz az új életem anya és apa, Trish ,Logan , James , Carlos és Kendall nélkül.Mikor leértünk mindenki a nappaliban nézte a TV-t.James vette először észre, hogy odaértünk.
-Jobban vagy Tanya ?-kérdezte együtt érzően James.
-Igen, de még mindig szokatlan ez a dolog nekem.-mondtam kicsit szomorúan.
-Tudom kicsim, de hidd el, hogy nem lesz olyan rossz.
-Elhiszem.Na és mikor indulok ??-kérdeztem kicsit boldogabban.
-Hát az a helyzet, hogy ....egy hét múlva kezdődik a suli, úgyhogy öt nap múlva indulsz.
Ezután újra rám jött a sírás, mert öt nap kevés a szeretteimmel való együtt létre.

Remélem tetszett ez a rész is.Sok kommentet kérek a következő rész folytatásához.Addig is jó olvasást és jó várakozást :) ;)