15.fejezet ~ Őszi szünet

Tanya

    Hamar  eltelt szerencsére ez az egy hét. Nagyon jó ez a suli,de már hiányoznak az én hangyás barátaim.Holnap azonban találkozhatom velük, ugyanis holnap délután indul a gépem. Vanessa-val egyébként megbeszéltük, hogy majd az egyik nap átjön hozzánk.Szerencsére csak kettő- három óra az út. Mondtam neki,hogyha gondolja elküldöm érte a fiúk helikopterét, de ő azt mondta,hogy nem kell majd autóval jön :) Egyébként meghívtam a szüleit is- anya javasolta- a szülők majd ellesznek egymással.
   Már összepakoltam a cuccaimat.Szerencsére csak a ruhákat kell ilyenkor haza vinni.A kollégiumban ugyanis azt mondták,hogy a felesleges könyveket ne vigyük haza, se pedig a tisztasági cuccokat.Legalább egy fél bőrönddel kevesebb cucc :)

Másnap reggel nem kellett korán kelnem,mert csak délután kettőkor indul a gépem.Nagy megkönnyebbülés volt ez számomra, ugyanis így nem kellett hamar kelni és futni a géphez. Vanessa egyébként egy órája ment a gépéhez. Neki a korai géppel kellett menni. Hagyott az asztalomon egy üzenetet,mi szerint elakart köszönni tőlem,de olyan édesen aludtam,hogy nem volt szíve felkelteni.Nagyon kedves és pont ezért imádom ;)
A nap hátra lévő részében így volt egy kis időm összepakolni azokat a cuccokat amiket még nem raktam be. Ezzel az elfoglaltsággal két óra alatt végeztem is. A másik elfoglaltság amit ezután ki találtam az az olvasás volt. Tudom hülyén hangzik és unalmas is egyesek számára, de én szeretem ezt az idő eltöltést.
Nagy olvasásom közepette nem vettem észre,hogy mennyire szalad az idő és amikor rá néztem az órám teljesen kétségbe estem. Ugyanis már csak egy óra volt a gépem indulásáig.Gyorsan hívtam egy taxit. A sofőr azt mondta,hogy kb. tíz perc múlva itt van. Miután ezt elintéztem bepakoltam a kézi táskába a maradék cuccomat, majd behúztam a bőröndöm cipzárját és elindultam. Miután a kollégium recepciójánál leadtam a kulcsot kimentem az épület elé. Csak pár percet kellett várnom a taxira, ugyanis pontos volt.
  Szerencsére nem fogtunk ki egy dugót sem. Mondjuk ez nem New York ahol állandóan dugó van, de mindegy.Na szóval hamar odaértünk a reptérre.Ott gyorsan kifizettem a taxist, majd elindultam a gépemhez. Az ellenőrző kapuknál szerencsére megint hamar átjutottam.De gyors átjutásom után is sietnem kellett ugyanis már csak öt perc volt a gépem indulásáig.
  A nagy futás meghozta a sikert , ugyanis elértem a gépem. Ahogy felszálltam és leültem , már indult is a gép LA-be.Alig tudtam elhinni,hogy pár óra és végre találkozom az egész családommal :)


Pár óra múlva felkeltem ami azt jelentette,hogy megint elaludtam,de szerencsére nem aludtam át az egész utat. Ilyen is csak ritkán szokott lenni:) Egy óráig nézelődtem ki az ablakon, majd bejelentették,hogy nem soká leszállunk. Alig bírtam ki ezt a kis időt. Pedig már régóta távol vagyok a családomtól.
  Ahogy leszállt a gép és kinyitották az ajtókat én már mentem is az épületbe ,hogy át vehessem a bőröndömet és indulhassak haza.Gyorsabban végeztem,mint számítottam rá.Mikor kimentem a reptér elé azt hittem,hogy nagy fogadtatás lesz, de nem így lett ugyanis csak anya jött ki elém.De nekem ez is tökéletesen megfelelt.
-Szia anya.-öleltem meg boldogan.
-Szia Tanya.-viszonozta az ölelést a kelleténél kicsit jobban.-Annyira hiányoztál.-húzódott távolabb tőlem,hogy láthassa az arcom.-Na mehetünk haza?-kérdezte.
-Igen menjünk.-fogtam meg a csomagjaimat,majd elindultunk a kocsihoz ami csak pár méterrel arrébb parkolt.Miután bepakoltunk az autóba elindultunk haza.Ez az egy szó hatalmas érzelmeket váltott ki belőlem.
  A haza út nem volt szerencsére hosszú.Mikor hazaértem csalódottan láttam,hogy a ház üres csak ketten vagyunk.
- Felviszem a cuccaimat, aztán majd lejövök beszélgetni.Jó anya?- kérdeztem egy kicsit szomorúan.
- Persze kicsim csak nyugodtan.
  Felmentem a szobámba, leraktam a csomagjaimat,majd indultam volna lefele,de hirtelen megakadt a szemem valamin. Egy plüss maci volt az az asztalomon.Amint megláttam a macit rögtön tudtam hogy ki küldte. Odamentem hogy megnézzem. A kis állatka kezében ott volt egy levél ,rajta pedig egy név....Kendall. Ez állt a borítékon. Tudtam,hogy ezt ő tette ide ,de akkor is meghatott. Már két hónapja nem láttam. Úgy megölelném.- gondoltam szomorúan,majd kibontottam. A boríték azonban üres volt. Ezt utálom benne :) A nagy poén mester.
  Lementem anyához,  hogy beszélgessünk,de sehol sem találtam. Így hát bementem inkább a konyhába,hogy csináljak magamnak valami kaját,de semmit nem találtam a hűtőben,de még a szekrényekben sem.Inkább visszamentem a nappaliba,hogy tévét nézzek. Mikor bementem a helyiségbe,még semmi különöst nem vettem észre,aztán az egyik pillanatban valami furcsa zajt hallottam.Úgy gondoltam,hogy csak a szél szórakozik a szélcsengőnkkel.Az egyik pillanatban azonban elmegy az áram,azaz lekapcsolódik a TV. Felállok ,hogy megnézzem mi a gond a biztosítékkal,de egyszer csak előugrik egy csomó ember.Először nem tudom kik azok,de aztán leesett a dolog....ez az én családom. És a családom között ott állt ő. Visítva futottam hozzá,majd a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem. Kendall először nem tudta mit reagáljon ,de aztán viszonozta az ölelést.A nagy idilli pillanatot azonban félbeszakították.
- Jellemző. Minket mindig elfelejtenek.- morgott James.Leszálltam Kendall-ről és oda mentem a srácokhoz.
- Hogy felejthetnélek el titeket?- kérdeztem nevetve,majd megöleltem Jamest, Logant és Carlost egyszerre.
- Oké, most már megnyugodtam.- mondta James vidáman.
- De én nem .- hangzik egy szomorkás hang mögülem.Megfordultam és Trish állt ott.Oda megyek hozzá,majd megálltam előtte.Az arcomról semmilyen  érzés nem olvasható le.
-Na gyere ide.-öleltem meg jó szorosan.Pár perc múlva aztán elengedtük egymást.- Akkor most már mindenki megnyugodott?- fordultam körbe. A kérdésemre választ nem kaptam,de látom az arcukon,hogy mi a helyzet.
   A nagy üdvözlés után a nagy mese délután következett, ugyanis a srácok követelték az élmény beszámolómat :) Miután mindent elmeséltem nekik elmentem aludni. Tudom furán hangzik, hogy már hétkor lefekszem aludni,de nagyon fáradt voltam. Szerencsére megértették a többiek. Felmentem hát a szobámba.Letusoltam gyors,mert arra még volt energiám,de a pizsimet már nem volt kedvem elő halászni a bőröndömből,úgy hogy inkább felvettem egy pólót meg egy kis gatyát és bedőltem az ágyamba.

Reggel kipihenten és boldogan keltem fel. Megpróbáltam felülni, de nem tudtam. Először nem is vettem észre,hogy valaki átölelt csak most. Olyan természetesnek tűnt ezek szerint. Le nézek a kéz tulajdonosára.
- Hát te, hogy és mikor kerültél ide?- kérdeztem.
- Hát miután feljöttél még beszélgettem egy darabig a srácokkal, aztán gondoltam megnézlek.Nem gondoltam volna,hogy már alszol .- mondja mosolyogva Kendall. Mert hát ő volt annak a titokzatos kéznek a tulajdonosa :)- És gondoltam idebújok hozzád.
- Ennyire hiányoztam?- kérdeztem nevetve.
- Igen, nagyon hiányoztál.- ölelt magához.
- Te is nekem. - bújtam oda hozzá.- De ugye tudod,hogy a jövő héten vissza kell mennem.
- Igen.- mondja csalódottan.
- A fenébe most kinyírtam a hangulatot.
- Ki.
- Akkor pörgessük fel....holnap után átjön hozzánk a szobatársam a kollégiumból. Vanessa-nak hívják és nagyon oda van értetek és azt szeretném ha találkozhatna veletek. Azaz,hogy eltöltsön veletek és velem egy napot. Na mit szólsz hozzá?
- Hát nem is tudom...
- Most ugye csak szórakozol.- csodálkozom.
- Tudod én híres vagyok és nem szoktam ingyen csinálni semmit. Drága dolog lesz ám.- mondja komoly arccal.
- Oké majd én kifizetem. Mennyi lesz?
- Jaj Tanya amúgy is te fizetted volna meg az árát.- neveti el magát.
- Oh igen?! És mit kérsz ?- kacérkodtam vele.
- Hát.....Téged.- mondta vidáman majd rám vetette magát.
- Hé ez nem ér!!! Nem készültem fel. Különben is reggel van.- fordítom komolyra a szót.
- Igazad van,de olyan rég volt már.
- Tudom,de ígérem majd megint csinálunk egy olyan romantikus napot,mint múltkor.Oké???
-Becsszó ?
-Igen becsszó. - ígértem meg neki másodszorra is :)

Beszélgetésünk után lementünk reggelizni.Lassú és vidám étkezésünket követően Kendallnek azonban el kellett búcsúznia,mert állítólag lesz ma egy fellépésük és arra kell készülniük. Mondtam neki ,hogy szívesen elkísérem,de erre ő rögtön rávágta,hogy NE!!! Nagyon csodálkoztam ezután a válasz után, ezt persze biztos észre vette,mert rögtön elkezdett utána magyarázkodni.Nem akartam a szavában kételkedni,de ez a reakció nekem nagyon gyanús volt.
  Miután Kendall elment dolgozni én elmentem felöltözni,majd úgy döntöttem,hogy elmegyek a kedvenc helyi kávézómba.Már azóta oda járok,hogy elkezdtem kávézni :) Nagyon boldog voltam ám ez a boldogság hamar elillant. Amikor benyitottam a kávézóba először nem vettem észre, de aztán feltűnt, hogy egy igen ismerős alak ül a helyiség másik végében. Felemeltem az asztalon heverő napilapot, majd az arcom elé emeltem, hogy ne lássa,hogy őt bámulom. Egy lánnyal volt. Nem ismertem a lányt, de nagyon csinos és helyes volt. Az első gondolatom az volt, hogy megcsal. És nem is volt több gondolatom.
   Tíz perc csodálkozás után meguntam a dolgot és ott hagytam őket a fenébe. Nem akartam oda menni. Úgy gondoltam, hogy ha majd el akarja mondani, akkor megteszi. Addig amíg nem mondja el, addig nem fogok vele nagyon kommunikálni. Gyorsan haza siettem. Szerencsére nem volt otthon senki. Felfutottam a szobámba, és ahogy beértem elkezdtem zokogni, ami később bömböléssé változott.Egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg mögöttem , vagy a fejemben.
- Jól vagy Tanya?- kérdezte.
- Igen, minden rendben van.- mondtam és megfordultam. James volt az.- Mit keresel itt?
- Kendall-hez jöttem, van egy kis megbeszélni valónk a következő fellépéssel kapcsolatban.És te miért sírsz?- kérdezte.
- Nem fontos. Csak e...e...egyedül szeretnék lenni.- mondtam szipogva. Nem akartam a problémámmal zaklatni őt.
- Gyere ide.- mondta, majd megölelt. Olyan jó érzés volt.
- Köszönöm. - mondtam a mellkasához bújva.- Szerintem Kendall megcsalt.
- Ezt meg honnan veszed. - tolt el magától,hogy lássa az arcom.
- Elmentem kávézni, és ott volt egy másik lánnyal.
- Jaj Tanya, az még nem jelenti azt, hogy megcsalt.
- De biztos, mert az a lány sokkal csinosabb, mint én. Tudhattam volna, hogy ez csak egy rövid és szép álom. De mint minden álom ez is véget ért.
- Figyelj én ismerem Kendallt és ő nem ilyen. Ha pedig tényleg azért csalt meg ,mert nem vagy elég szép, akkor bolond.
- Úgy gondolod, hogy szép vagyok?- néztem rá könnyes szemmel.
- Teljes mértékben.- mondta, majd olyat tett amit nem gondoltam volna.James lassan lehajolt és megcsókolt. Ez a csók tele volt érzelemmel. Volt benne szenvedély, csalódottság és megértés.
Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. De miért is?
Ja igen azért, mert csalódtam egy fiúban és most egy másik segítségével felejtem el ŐT. De hisz én nem ilyen vagyok !!!

Gyorsan ellöktem magamtól .Láttam az arcán a döbbenetet. Szerintem nem erre a reakcióra számított.
- Sajnálom, de nem tehetem.-húzódtam tőle a lehető legtávolabb.
- Megértelek, és nagyon sajnálom nem akartam kihasználni az érzelem ingadozásod.
- Ne sajnáld én voltam a hibás. Nagyon jól esett.- csúszott ki a számon.
- Tényleg?- kérdezte csodálkozva egy komisz mosoly kíséretében.
- Nem, mármint igen vagyis.... most teljesen össze vagyok zavarodva és....
- Sziasztok!- szakított félbe egy hang. Kendall állt az ajtóban.
- Szia. -mondtuk egyszerre Jamessel. Szerintem mind a ketten ugyanarra a gondoltunk.
- Mióta állsz itt?- kérdeztem kicsit idegesen.
- Hát csak pár pillanattal ezelőtt jöttem. Miért lemaradtam valamiről?- kérdezte vidáman, majd odajött hozzám, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam.
- Bocsi , de most nem vagyok valami jól. Ne haragudj.
- Oké.- mondta furcsán.- Nincs kedved megnézni velem egy filmet? Persze csak ha nem gond, hogy a TV-ben nézzük.
- Nagyon szeretnék, de sok a dolgom még.- bújtam ki a közös program alól.
- Igazán? És micsoda?- kérdezte kicsit idegesen.
- Tudod mondtam, hogy jön a kolesztársam hozzánk és azt szeretném megszervezni. Haragszol?
- Nem, dehogy. De ezt majd bepótoljuk.- kacsintott rám, majd kiment a szobából. Így kettesben maradtunk Jamessel. Csak néztük egymást, majd megkértem, hogy hagyjon magamra. Először nem igazán akart, mert azt hitte, hogy valami kárt akarok tenni magamban. Sokáig kellett győzködnöm, de végül sikerült :)
   Miután magamra hagytak a srácok elkezdtem megszervezni a programot Vanessa-nak. Azaz csak próbáltam megszervezni , ugyanis nem tudtam gondolkodni.Sehogy sem tudtam kiverni Jamest a fejemből. Úristen bejön nekem James Maslow!!! Gyorsan megtárgyaltam magammal a dolgokat, aztán neki álltam a munkámnak. Egy fél óra után el is készültem Vanessa fogadására a programmal. A „kemény" munka után jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Lementem a nappaliba megkeresni Kendallt. Tudom, hogy megcsalt, de én nem tudok ilyen kegyetlen lenni vele. Mikor leértem nem találtam sehol Kendallt csak Jamest. Gyorsan megfordultam és elindultam felfelé, reménykedve abban, hogy nem látott meg. Sajnos azonban észre vett.
- Nem kell ennyire kimutatnod, hogy utálsz.- mondta a szemembe nézve.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Nem utállak csak...
- Nem tudsz rám nézni a történtek után.- közölte a fájdalmas tényt.- Hányszor mondjam még, hogy sajnálom azt a csókot?!?!
- Van még itthon valaki rajtunk kívül?- kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Nincs, a szüleid viszont előbb hívtak a telefonon, hogy két óra kb. mire hazaérnek. Szóval én vagyok a bébiszittered.- mosolygott önelégülten.
- Rendben, és ne sajnáld a dolgot.
- Jó, de ugye barátok maradunk?
- Természetesen.
- Nincs kedved filmet nézni? Persze mint barát a baráttal.-kérdezte.
- Benne vagyok, de valami menő akció filmet nézzünk.
- Mást nem is engedtem volna nézni.- nevette el magát :)
Leültünk a tv elé és elkezdtük nézni az Elrabolva című filmet. James azt mondta, hogy ő ezt már kívülről tudja. És azt is mondta még, hogy ezt a filmet nekem is mindenképp látnom kell. Így hát ezt a menő akciófilmet néztük meg.

Annyira jól éreztem magam, hogy észre sem vettem milyen hamar elrepült az idő. Egyébként a film is nagyon jó volt. Hiába, Jamesnek igaza volt :) A film után mind a ketten megéheztünk, így úgy döntöttünk, hogy csinálunk magunknak valami vacsorát,mert hogy már igen este volt. Elkezdtünk hát ügyeskedni a konyhában. Sajnos mivel egyikünk sem szakács így csak palacsintát tudtunk készíteni és az is nagyon béna lett :)
Annyira ügyetlen voltam,hogy leöntöttem magam a palacsinta tészta masszával. Szerencsére nem veszett kárba az egész, mivel csak egy kis részét borítottam magamra :) James persze talpra kész volt, és rögtön ott termett egy konyha ronggyal, hogy letörölje a palacsintát. A hőstette közben azonban megállás nélkül nevetett rajtam.
- Jól vagy?- kérdezte végül komolyan.
- Igen köszi. Nagyon kedves vagy.
- Tudom, de azért köszi.-mosolygott.- Várj, maradt még egy kis tészta rajtad.- mondta, majd a ronggyal letörölte.
- Most már jó?- kérdeztem elpirulva a közelségétől.
- Nem egészen.- mondta határozottan, majd megcsókolt.
Tudtam, hogy erre készül mégsem tettem ellene semmit. Kedves és együtt érző volt James, olyan mint egy kis gyerek. A csókja azonban nem ezt mutatta. Gyengéd volt mégis magabiztos és határozott. Nem tudom, miért de nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.
- Tanya?!?- hallatszott egy meglepődött hang mögülem. Először azt hittem anya az, de ez a hang egy fiúhoz tartozott.Meg fordultam és ő állt ott.......




Bocsi a sok csúszásért, de nagyon sokat kellett tanulnom és nem igazán volt a blogra időm. Remélhetőleg a következőkben nem lesz ilyen. Megpróbálok majd minden hónapban legalább egy részt feltenni ;) Remélem ez a rész is tetszett nektek. Sok kommentet kérek a folytatáshoz :)